A dió az egyik legértékesebb növény, amelyet az emberek évszázadok óta használnak egészségügyi célokra. A diófának, vagyis a Juglans regiának nem csupán a termése, hanem minden része hasznosítható: a levelek, a zöld külső burok és még a bél közti fal is gyógyító hatással bír.
A diólevél gyűjtésének időpontja különösen fontos. A legjobb időszak akkor van, amikor a zöld termések már megjelentek a fán, de még nem értek be teljesen. Csak ép, szép zöld leveleket érdemes gyűjteni, amelyeket a levélgerincről kell lefejteni. A diókopács gyűjtésére pedig a szüret idején kerülhet sor, amikor a termés már kellően kifejlődött.
A diólevél rendkívül gazdag értékes összetevőkben. Csersavat, galluszsavat, ellagsavat és inozitot tartalmaz, de illóolaj, juglon keserűanyag és juglandin alkaloid is megtalálható benne. Különösen jelentős a C-vitamin tartalma és a benne lévő színanyagok jelenléte is. A diókopács szintén gazdag aktív hatóanyagokban, például hidrojuglonglikozidot, juglon-aglukont, csersavat és szintén C-vitamint rejt.
Belsőleg teaként fogyasztva a diólevél számos panaszra nyújt megoldást. Gyomor- és bélhurut kezelésére, magas vérnyomás esetén, valamint bélférgesség ellen is bevált természetes gyógymód. Étvágyjavító hatása mellett vértisztításra is kiváló. Fontos azonban betartani a fogyasztás szabályait: évente kétszer, maximum hat hétig, naponta egy csésze teával lehet kúraszerűen alkalmazni.
A külső alkalmazás területén is széles a természetes gyógymódok dióval kapcsolatos felhasználási lehetőségek köre. A diólevél forrázata hatékonyan enyhíti a bőrkiütéseket, keléseket, fagyásokat borogatás formájában. Toroköblögetésre és szemgyulladások kezelésére szintén alkalmas. Aranyeres panaszok enyhítésére ülőfürdőként használva mutat kedvező eredményeket.
A diókopács belső alkalmazása során elsősorban izzasztóként működik, de gyomor- és bélhurut kezelésére, valamint étvágyjavítóként is bevethető. A népi gyógyászatban hosszú hagyománya van annak, hogy különböző készítményeket állítanak elő a diófa részeinek felhasználásával.
A diótinktúra készítése június elején kezdődik, amikor a levelek és a zsenge, zöld termések még kellően fiatalok. Autóutaktól távol érdemes gyűjteni a tiszta alapanyagokat. A leveleket és terméseket alaposan meg kell mosni, majd enyhén megszikkadni hagyni. Ezután kisebb darabokra vágva, befőttes üvegbe téve, színültig fel kell tölteni erős alkohollal. Két héten át napi rázás szükséges, majd leszűrés és sötét üvegekbe töltés következik. Megfelelő tárolási körülmények között egy évig használható marad a készítmény.
A diótinktúra külsőleg rendkívül hatásos elfertőződött csípések, kelések, pattanások, zsírcsomók és nedvedző ekcéma kezelésére. Fekélyek, szájüregi gyulladások esetén ecseteléssel vagy öblögetéssel, torokgyulladásnál gargarizáló oldatként alkalmazható. Apró sebek gyógyítására is kiváló. Egyes források szerint hajhullás ellen is eredményesen használható, fejbőrbe dörzsölve.
Fontos azonban tudni az ellenjavallatokat is. Terhesség és szoptatás ideje alatt a belső fogyasztás tilos. Diófafélék allergiája esetén szintén kerülendő. Gyermekek tizenhat éves korig nem fogyaszthatják a diólevél teáját, a tinktúrát pedig kizárólag külsőleg használhatják. A természetes gyógymódok alkalmazása mindig felelősségteljes hozzáállást igényel.
