Szabó Imre neve szorosan összefonódott a magyar atlétika történetével, különösen a BEAC egyesület életével. Ötvenöt éve folyamatosan jelen van edzőként, és ez az időszak rendkívüli elkötelezettségről és szakmai hűségről tanúskodik. A pályafutása során több mint húszezer edzést tartott, számtalan bajnokot nevelt, és generációk sorának mutatott utat a sport világában.
Az 1968-ban kezdődött edzői út mára legendává vált. Szabó Imre munkássága nem csupán a sporteredményekben mérhető, hanem abban a szellemiségben is, amelyet Dr. Bácsalmási Péter örökségéből tovább vitt. Ez a hozzáállás az alázaton, a tiszteleten és a hitelességen alapul, olyan értékeken, amelyek túlmutatnak a sportpályán elért eredményeken.
Az atlétika világában ritka az olyan hosszú távú hűség, amelyet Szabó Imre tanúsított. Miközben nyolc BEAC elnök váltotta egymást, és az egyesület élete számos nehéz időszakot élt át, ő következetesen kitartott. Az atlétikai szakosztály fennmaradásáért folytatott küzdelem során végig mellette álltak tanítványai, akik nem csupán versenyzőként, hanem emberileg is sokat tanultak tőle.
A BEAC különleges közösséget alkot, amelyben egy láthatatlan kötelék fűzi össze a tagokat. Ez többről szól, mint egyszerű klubhűség – egy olyan szellemiség, amely generációkon átívelve határozza meg az egyesület arculatát. Szabó Imre edzői filozófiájának középpontjában a versenyzők kímélése áll, szemben a túledzéssel, amely sok tehetséges sportolót égett ki a pályafutása során.
Az edzői munka talán legértékesebb pillanatai akkor születnek, amikor egy 12-13 éves gyerekből felnőtt bajnok válik. Ez a folyamat nem csupán sporteredményről szól, hanem személyiségfejlődésről, értékközvetítésről és egy életre szóló kapcsolat kialakulásáról. Az egy láthatatlan kötelék interjú Szabó Imrével részletesen bemutatja ezt az egyedülálló nevelési szemléletet, amely a magyar atlétika egyik legsikeresebb utánpótlás-nevelési programját eredményezte.
Az 1500 méter, a 3000 méter akadály és a maraton azok a számok, amelyekben Szabó Imre különösen otthon érezte magát. Ezek a távok reprezentálják az állóképesség, a kitartás és a mentális erő legmagasabb szintjét. Célkitűzése az volt, hogy ezekben a legnehezebb számokban bajnokokat neveljen a BEAC-nak, és ezt sikerült is elérnie.
A sportpszichológiai szempontból különösen érdekes az edző-versenyző-szülő háromszög dinamikája. Az ideális működéshez elengedhetetlen, hogy a szülő elfogadja az edző és a sportoló közötti különleges kapcsolatot, amely a közös célok elérése érdekében alakul ki. Ez a viszony egyedi és megismételhetetlen minden egyes versenyzőnél.
Az évtizedek során Szabó Imre tanítványai közül sokan jutottak el olimpiai szereplésig és világversenyekre. Kenesei Zsanett, Csere Gáspár, Tóth Tamás és még számtalan versenyző neve fémjelzi azt a munkát, amely a BEAC atlétikai szakosztályában folyik. Az eredmények mögött azonban mindig ott van az emberi oldal, a nevelés, az értékközvetítés.
A beleérző képesség alapvető fontosságú az edzői munkában. Minden nap más és más állapotban érkeznek a versenyzők az edzésre, és az edzőnek érzékelnie kell ezeket a különbségeket. Ez a figyelem teszi lehetővé, hogy az edzésterv ne sablon szerint működjön, hanem alkalmazkodjon az aktuális helyzethez.
Szabó Imre pályafutása példaértékű a magyar sport történetében. Az ötvenöt év alatt végzett munka nemcsak sporteredményekben, hanem nevelt atléták ezreiben is mérhető. A hűség, az elhivatottság és a következetesség olyan értékek, amelyek túlmutatnak a sport világán, és általános emberi példát jelentenek bárki számára, aki hosszú távon szeretne eredményes maradni a választott területén.
